Bolond lenne, aki harminc fokos melegben beül egy fülledt levegőjű sátorba verseket hallgatni? Talán. De mégis jól jár. A Magyar Teátrum sátrában minden délután neves előadóművészek verselnek a Weöres centenárium apropóján. Szerdán Szabó Lőrinc versei keltek életre az állandó szereplő, Weöres Sándor alkotásai mellett. És igen, megvolt az a bizonyos hidegrázós, magával ragadó érzés, amit akkor tapasztalsz, amikor valami teljesen magával ragad, megszűnik a külvilág, és te magad egyetlen hatalmas, érző szemmé változol. A versek élnek. Bennünk, általunk. A cím Szabó Lőrinc verséből kölcsönvett  - olvasd el! (Simó Veronika)