Van-e külön újságírói etika?

Ahogy arra a beszélgetést moderáló Csinta Samu újságíró is felhívta a figyelmet, nemcsak közönségként, hanem a beszélgetőpartnerként is számos író és újságíró vett részt az eseményen . Meg persze politikusok. A moderátor szerint nem feltétlenül válhat el egymástól az emberi és az újságírói etika. Az állítás megadta a vita alaphangját, első körben erre reagáltak a meghívottak. 
Miben különbözik az emberi és az újságírói etika? 
„Az újságíró információkat és híreket akar szerezni, melyet kizárólag törvényes úton tehet meg” – szögezte le Zelei Miklós író. Ehhez képest szerinte ez nem mindig valósul meg, hiszen minden újságíró „átment már legalább a sárgán, némelyek a piroson is”. Az előadó felhívta a figyelmet az MÚOSZ etikai kódexére, mely a gyakorlatban azonban nem, vagy nem teljesen hiteles. 
Karácsonyi Zsigmond szerint van ugyan más etikai kódex is, ám nem ez nyújt valódi iránymutatást – ezt valójában kizárólag a belső lelkiismeret teheti meg. A marosvásárhelyi MÚRE elnöke szerint hírt igazából kizárólag közérdekű információból szabad csinálni. Gulyás Gergely országgyűlési képviselő viszont alapvető különbségeket lát az újságírói és a politikai, illetve a magánéleti etika között. A sajtó- illetve közpolitikai szcéna gyökere, logikája is különböznek – érvel a fideszes politikus. Gulyás szerint egyébként a magyar sajtódiskurzus még a hazai politikai párbeszédnél is rosszabb. „Sok jobboldali Kálmán Olga kellene” – tette hozzá az országgyűlési képviselő. 
A transindexes Kelemen Attila szerint nem a politikusnak kell megszabnia az újságírás minőségét, milyenségét. „Jó újságíráshoz jó politikai munkára van szükség” – szögezi le az Erdély FM főszerkesztője. Kelemen szerint Gulyás Gergely hozzászólása még az elegáns kifejezésmód ellenére is tartalmazza a klasszikus politikusi arroganciát. Ő egyébként inkább az eddig elkövetett hibák elemzésével, önreflexióval közelítené meg a kérdést, „ennek csak így van értelme”. 
Prőhle Gergely helyettes államtitkár a két szakma egymásra utaltságát hangsúlyozta. „Egyik sem működik a másik nélkül” –magyarázta. Prőhle szerint az internet megjelenésével felgyorsult a média vérkeringése, „a sajtó az intézményes felületesség terepévé” vált. A Külügyminisztérium munkatársa is kiemelte az alapvető emberi tisztesség fontosságát. Megjegyezte: nem szabad a „kommunista-antikommunista” demarkációs vonalak között értelmezni ezt a beszélgetést. A helyettes államtitkár szerint teljesen természetes, ha egy újságíró munkáin látszik annak politikai meggyőződése. Az igazi problémát inkább az erőltetett tárgyilagosság jelenti - teszi hozzá a politikus. Prőhle a külföldre vetített kép kapcsán várna el több lojalitást a magyar véleményformálóktól. 
A Felvidék.ma alapítója arról beszélt, hogy a hírportál 2005-ös alapításakor éppen a széleskörű támadások segítették a megfelelő látogatottságot megszerezni. Pogány Erzsébet erős állításokat is megfogalmazott: szerinte a magyar média már rég nem lesz „annyira SZDSZ-közeli, mint az Új Szó”. A Felvidék.ma nem engedélyezi a kommentelést, az olvasói levelek rendszere alkalmasabb a minőségi média megtartására – tette hozzá a felvidéki közgazdász-újságíró. 
Csinta Samu ekkor újabb vitát indított: Az újságírók által megszerzett információk bizalmas jellegűek, ám azokat valamelyest mégis a nagyközönségnek szánják Ezt a paradoxont Zelei Miklós is megtapasztalta, aki elmondása alapján szembeszállt régi rendszer azon elvárásaival, hogy a megszerzett háttérinformációkról hallgatni kell. 
Szó esett az etika kettőségének problémájáról is, amit Kelemen Attila fogalmazott meg: az igazság és a becsületesség néha elválhat egymástól. Az Erdély FM főszerkesztője úgy látja: ez komoly dilemmát jelent a sajtómunkások számára. A beszélgetésen érdekes szakmai és morális problémákról, kettősségekről esett szó, ám voltak olyan hozzászólások is, melyek inkább a Schmitt-féle barát-ellenség csoportosításból indultak ki. Ezek talán kevéssé tükrözik a magyar nyelvű média és politika valódi problémáit. 

Zulik Ákos