2014-es választások és változások Európában, Magyarországon

   A civilizációs és politikai moralitás válságával küzdő Európa 2014 utáni átalakulásával és a válságra adott válasz jellegével indította a beszélgetést. A válaszoknak szerinte nem Brüsszelből, hanem a nemzetállamok szintjéről kell érkeznie. Elmondta, hogy a jelenlegi magyar kormány azzal, hogy másképpen kezeli az önbecsülés kérdését, sikerült elérnie, hogy Magyarország ismét felkerüljön Európa térképére. Kifejtette, hogy a válságra adott magyar válasz európai válasz, tehát semmivel sem kevesebb, mint a francia, angol vagy német.

   Schiffer András, az LMP frakcióvezetője egyet értett G. Fodor Gáborral abban, hogy nem az Európai Parlamenti választások azok, amelyek meghatározzák majd Európa jövőjét, ez pedig az EP intézményrendszerének kevésbé elszámoltatható és átlátható voltából ered. Ő a jelenlegi válságot az Unió szabadkereskedelemre épített logikájában látja. Az jelentené a megoldást, ha az Európai Unió szakítana a négy szabadság dogmájával és helyette a három felelősség elvét alkalmazná, figyelembe véve az élővilág, a társadalom és a fogyasztó fenntarthatóságát. A globális kizsákmányolás, a centrum országoknak a periféria felé tanúsított magatartása, a szellemi erőforrások elszivattyúzása, Kelet-, és Dél-Európa kiszipolyozása helyett a termőföld védelmére, a helyi közösségekre kellene koncentrálni, és egy fenntartható, ökoszociális, rokonításra alapuló Európában kellene gondolkodni. Példaként azt az osztrák céget említette, amelyik a megfelelő szabályozások és szankciók hiányában, alapvető üzleti szabályokat áthágva pusztítja az erdélyi fenyveseket.

   Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szerint az Európai Unióval kapcsolatban alapvetően két szélsőséget érdemes elkerülni. Egyrészt a teljes elutasítást, amely irracionális és ellentétes a magyar érdekekkel. Bár érzelmileg értelmezhető számára ez a fajta elgondolás, mégis felelőtlenségnek tartja. Azonban ugyanilyen elfogadhatatlannak találja az Európai Egyesült Államoknak a vízióját is, amelyben a nemzetek feloldásra kerülnek. Ezzel szemben Európa sokszínűségét és az Egyesült Államok, illetve az öreg kontinens közötti történelmi különbségeket hangsúlyozta. Az Európai Unió egyik fő problémájának az euró kérdését és a nemzeti érdekek feladásának, az egyes tagországok provinciává alakulását látja. A hatvannyolcas mentalitás ideájával kapcsolatban kifejtette, számára inkább devianciaként és antropológiai elhajlásként értelmezhető, hogy a haladást a nemzetek, a család és a vallás megszűnéseként értelmezik. A magyar alkotmányban foglalt családfogalom szerinte azért is fontos, mert nem egy múltból itt maradt ókonzervativizmusról van szó, hanem a természet alapelveiről. Az Európai Unió intézményeivel szemben hasonló kritikát fogalmazott meg, mint Schiffer András. Elmondta, hogy az Európai Parlament sokszor egyszerűen túllép szerepkörén és képes a Lisszaboni szerződés felrúgására is, amivel az EU alapjait kérdőjelezi meg. Hangsúlyozta, hogy a magyarság történelmi célja a megmaradás, nem pedig az Európai Unió érdekeinek érvényesítése. A cél és az eszköz felcserélése pedig tévedés. A 2014-es választásokra Semjén úgy tekint, mint az asszimilációt lelassító tényezőre, hiszen a határon túliak az állampolgárság és a szavazati jog birtokában kikényszeríthetik, hogy komolyan vegyék őket és érdekeiket érvényesíthessék. Ezért is fordulhatott elő, hogy Mesterházy Attila, az MSZP elnöke „akár szívből, akár színből”, de bocsánatot kért tőlük.

   Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke ugyancsak a centrum-periféria elméletek újragondolását sürgette. Meglátása szerint a válságra adott megfelelő reakció az, ha Európa visszanyúl keresztény történeti gyökereihez, a hitre és a hitközösségekre pedig megújuló energiaforrásként tekint. Megvilágította, hogy Erdély ügye Európa ügye, ezért is szervezték meg azt a július 20-i tüntetéssorozatot, amellyel tiltakozásuknak adtak hangot azzal szemben, hogy egy alacsony presztízsű bukaresti központ rákényszerítse régiósítási terveit az országban élő kisebbségekre.

   Marc Gafarot i Monjo, a Katalán Demokratikus Konvergencia Párt külügyi kabinetvezetője ehhez kapcsolódva párhuzamot vont a katalán és székely történeti múlt között. Szerinte Románia hamarosan fel fogja ismerni az erdélyi kérdés és a magyar kisebbség fontosságát; a felismerés pedig elengedhetetlen a sikeres fennmaradásához.

   Jonathan Horsman, a londoni Project Associates igazgatója is a helyi és európai érdekek konfliktusának megfelelő kezeléséről beszélt. Szerinte mindenki érdekelt egy jó gazdasági háttérrel rendelkező, kiegyensúlyozottan működő Európa megvalósításában. (Szöveg: Kővári Gyöngyi Krisztina, Fotó: Haáz Sándor)