....egy dolog közös, akárhonnan, akármikor és akármilyen helyzetből csöppensz bele ebbe a színes, mókás, „tusványosos” forgatagba: megtalálod a számodra maradandó pillanatokat. Ha hallhatatlanok nem is leszünk, azért néhány napra, órára megáll az idő...
Van egy régi magyar mese. A királyfi halhatatlan szeretne lenni, de ahhoz, hogy célját elérje, fel kell keresse Halhatatlan ország királynőjét. A szépséges asszonyhoz egy egész éves vándorlás után lehet eljutni. A vándorút végén aztán a királyfinak különböző kapukon kell átkelnie, hogy elérje szíve hölgyét és persze a halhatatlanságot.
Ilyen érzés az, amikor egy egész éves „vándorlás” után felülsz a Tusnádfürdő irányába tartó vonatra (első kapu). Abban a pillanatban, amikor a vonat kerekei elindulnak, s te a zsúfolt szerelvényen tolongsz, próbálsz beszélgetni, vagy épp levegőhöz jutni, már elkezdődött Tusványos. Ilyenkor nem zavar semmi. Hiába taposnak a lábadra, hiába mérgelődik melletted a munkából hazaigyekvő nénike – ez nem egy szokványos utazás. Leszállsz a vonatról. A tömeg elindul, s ha életedben nem jártál Tusnádon, akkor is tudod, hogy jó helyen vagy. Rövid séta után átkelsz egy hídon (második kapu). Valószínűleg már nem csak azokkal sétálsz, akikkel elindultál, hiszen útközben megannyi ismerős melléd szegődik. Mindenki egy irányba tart. Utad végéhez közeledsz, eléred az utolsó kaput. Belépsz a sörsátrakkal körbekerített térre, ahol, ha időben érkeztél, ellátsz a színpadig. Ha nem, az sem baj. Ekkorra már biztosan nem azok állnak melletted, akikkel elindultál. Tusványos mindenkinek más. De egy dolog közös, akárhonnan, akármikor és akármilyen helyzetből csöppensz bele ebbe a színes, mókás, „tusványosos” forgatagba: megtalálod a számodra maradandó pillanatokat. Ha hallhatatlanok nem is leszünk, azért néhány napra, órára megáll az idő.
Kristály Beáta