Ezen manifesztációját mi sem bizonyítja jobban, mint tusványosi fellépése, amelyre igencsak szép számmal eljött a jónép. A PKE-sátor előtti kis lejtőn Woodstock-osan ültek a fiatalok poénéhségük közepette, Nándi pedig megafonnal a kezében (aka ordibátor) osztogatta a sztorikat. Elmondása szerint olykor nem látta a fától az erdőt – ergo a megafonos perspektíva erősen befolyásolta a látási viszonyokat, és sűrű oldalra-pillantásokért kiáltott. De nem volt ez probléma. Mint ahogy semmi kínos vagy gázos történés sem az életben, hiszen viccet csinálni mindenből lehet. Poénforrás mindenütt akad. 

   Amúgy változatos sztorikon vigyoroghatott a nézősereg, sok minden górcső alá került, volt mit megrágni.

   No, tehát lényeg a lényeg, kellemes kikapcsolódás volt az a délután, s Szabó Nándi valószínűleg a következő Tusványoson is humorzuhataggal árasztja majd el a tábort, mert mindig rendben van, ha esőcseppek helyett poénok potyognak az égből.

Ozsváth Zsuzsi