
„KELL KÁVÉ!” – mondom és közben szinte fetrengek az álmosságtól. Van itt ez a Magyar Posta. Meglátogatjuk.
Eleinte nem igazán hat meg a dolog. Minek? Írjunk róla cikket. Na, oké! A helyszínen viszont fordul a kocka. Nagyon vagány dolog, kicsit chilles hangulat, kényelmes kávézójelleg. Bemutatják a bélyeg-különlegességeket meg a szolgáltatásokat. Grafikus szemmel vizslatjuk a különböző dizájnokat és eldöntjük, hogy „lájkos”. Utána a jó kis promóció csábításától elgyengülve, megvesszük a kalocsai mintás bélyegeket s a hozzávaló Tusványosos képeslapot, melyet majd ügyesen feladunk. (Feladom magam. Megadom magam… csapongok.)
Köszi! S megyünk leülni, ahol egy kedves úriember játékokat ajánl, a végén meglepetéssel. Teljesen jó, jöhet! Első körben kirakósozunk (ékes magyarsággal puzzle), aztán pedig két menetnyi kvízkérdés – persze, van információforrás, szóval nem gázosan nehéz. A végén mindenki boldog, nyereményünk egy vagány kitűző, notesz és némi gumimaci, nem utolsó sorban pedig a postázott kedvesség..
Szóval tessenek beülni a Magyar Postához. S ha úgy van, akár a telefont is vigyük magunkkal egy kis feltölt(őd)ésre.
Ozsváth Zsuzsi