TUSVÁNYOS 26



Archívum > 2012 > Hírek

A székely kvantumszámítógép esete az egységes magyar felsőoktatási térrel

Van-e egységes kárpát-medencei magyar felsőoktatási tér? Ha hihetünk a Lőrincz Csaba Sátor szerdai felsőoktatási kerekasztala résztvevőinek, még nincs, de alakul, hiszen, ahogy az egyszeri vicc is mondja: igény, az volna rá. 


 

A kerekasztal házigazdája Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok magyarországi biztosa volt, a résztvevők pedig: Dávid László, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, János-Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora, Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora, Soós Anna, a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar oktatásért felelős rektorhelyettese, valamint Pákozdi Csaba egyetemi docens a Károli Gáspár Református Egyetem képviseletében. 
Biztató, hogy a „kihívás” fogalmáról minden jelenlévő intézményvezető a megújulásra és a lehetőségek minél jobb kiaknázására asszociált. Az erdélyi résztvevők egyöntetűen kiemelték az Erdélyi Magyar Felsőoktatási Tanács megalakulásának jelentőségét, illetve abban is egyetértettek, hogy közös fellépés nélkül nem fognak tudni megfelelni az erdélyi magyar közösség jövőjét meghatározó kihívásoknak. A talán legfontosabb kihívást János-Szatmári Szabolcs abban határozta meg, hogy az erdélyi magyar felsőoktatási intézményeknek meg kell tudniuk szólítani azt a réteget, amely jelenleg nem a felsőoktatást vagy nem a magyar nyelvű felsőoktatást választja. Dávid László emellett azt emelte ki, hogy hibás megközelítést alkalmazunk akkor, amikor a felsőoktatási intézményeket nem társadalomalakító tényezőkként, hanem a társadalmi folyamatok passzív követőiként kezeljük. 
Orosz Ildikó hozzászólásából kiderült, hogy a Magyarország határain túl működő magyar felsőoktatási intézményeknek nagyon hasonlóak a problémáik: noha ugyanolyan követelményeknek kell megfelelniük, mint a román, illetve az ukrán állam által fenntartott intézményeknek, az illető államok egyáltalán nem járulnak hozzá a fenntartásukhoz. Mindenekelőtt stabilitásra lenne szükség mind gazdasági, mind szakmai téren, miközben mindkét tényező politikafüggő, és ki van szolgáltatva a mindenkori politikai széljárásnak és a bürokráciának. 
A kérdésre, hogy reményeik szerint milyen helyzetjelentést adhatnának intézményeikről 2032-ben, a meghívottak – tudatosan játékosabb hangnemre váltva – szabadjára engedték fantáziájukat. A BBTE-n Soós Anna víziójában fizika szakon lesz a legtöbb hallgató, méghozzá azért, mert húsz évvel azelőtt, azaz ma, képesek voltak fenntartani a kevésbé népszerű, de értékes képzéseket. Pákozdi Csaba szerint Magyarország költségvetésének legalább 3%-át fogja oktatásra fordítani, a magyar kutatóintézetekben tömegesen fognak kutatni külföldről hazatért tudósok, a tanítóképzésben túljelentkezés lesz, Ázsiában és Amerikában pedig a magyar modell titkát fogják kutatni. János-Szatmári Szabolcs a többé, illetve a kevésbé valószínű lehetőségek közötti keskeny mezsgyén egyensúlyozott akkor, amikor a kárpát-medencei magyar felsőoktatási intézmények eljövendő konzorciuma mellett a kínai nyelvű képzések piacának kialakításáról beszélt. Dávid László alternatív jövőképe szerint 2o32-ben azon fog tanakodni a világ, hogyan lehetséges az, hogy a székely–magyar orvosi egyetemen megtalálták a rák végleges ellenszerét, a Föld különböző pontjain pedig a székely kvantumszámítógépek apró hibáin fognak bosszankodni. S hogy hogyan lehetünk minderre képesek? Úgy, hogy megőrizzük kíváncsiságunkat és játékosságunkat, s pótcselekvések helyett inkább alkotással foglalkozunk.
baloghb  
 
© 2014-2015, tusvanyos.ro