
Az irodalmi vitafórumot szerdán délután négy órakor tartották, a moderátor Lovassy Cseh Tamás nagyváradi író volt, és akiket moderált: György Attila író és szerkesztő, Sántha Attila író, valamint Demeter Szilárd író és filozófus.
Négy téma merült fel a beszélgetés során, ezek közül az első, úgymond bevezető kérdés így hangzott: „vajon Tusványos tényleg a világ közepe?” A legjobb választ szerintem Demeter Szilárd adta, aki szerint a világ szerencsére kerek, tehát nagyon sok közepe lehet. Az irodalom szempontjából György Attila véleménye szerint nincs megoszlás, ugyanis a nyelv az, ami összetart, és amíg az egységes, az irodalom is az marad. És hogy mitől jó az irodalom, azaz mitől jó egy író? Egyszerű: nem szabad a nyelvet megbéklyózni, engedni kell, hogy rajtunk keresztül áramoljon. Beszélhetünk-e erdélyi irodalomról? - tevődött fel a kérdés. György Attila a konyha analógiájával élt, azaz úgy, ahogy van magyar konyha és léteznek erdélyi ízek, úgy van magyar nyelvű, erdélyi irodalom is. Sántha Attila továbbvitte ezt a gondolatot és székely irodalomról is beszélt. Ennél a szakasznál birtokába jutottunk pár elengedhetetlenül fontos információnak: a „vasorrú bába”, valamint a „rézfaszú bagoly” kifejezések eredetileg a magzatelhatjással foglalkozó bábaasszonyokra és orvosokra vonatkoztak.
A következő kérdés az volt, hogy milyen az ideális olvasó? A jó olvasót nehezebb meghatározni, ugyanis megszerezni könnyű, megtartani nehéz, és azt is el kell érni, hogy még haláluk előtt szeresse a szerzőket.
Az 1989-es év, vitathatatlanul, egy fordulópont volt az életünkben. Milyen hatással volt az irodalomra? Sántha Attila szerint mindenképpen hatással volt rá, de nem fenyegette. Az irodalom párhuzamosan létezett a mozival, és ez most is így van, sőt mi több, a számítógéppel is felveszi a versenyt. Ami változott az a téma és az írói szabadság mértéke, ugyanis a cenzúra eltörlésével sokkal több és sokkal minőségibb alkotás láthatott napvilágot, igaz, ezzel egyidőben a nagyon rosszak is.
Ugyancsak felmerült a kérdés: szabad-e politizálni az íróknak? A vélemények itt megoszlottak, és itt elérkeztünk a beszélgetés tetőpontjához: három író három különböző véleményen. Demeter Szilárd szerint nem kellene, mert a legtöbb embert nagyon könnyű úgy vezetni, mint megvezetni - a szerző véleményét esetleg imperativusnak vehetik. Sántha Attila és György Attila némelyest hasonló nézeteket vallott. Az írónak nem lehet, hanem kell politizálni, mert neki tiszta a lelkiismerete. És ha nem is politizál túl sokat, a nézeteit tisztáznia kell.
Zárásként megtudhadtuk, hogy Sántha Attila kutatásba fogott – olyanba, amilyenbe szerinte csak egy író foghat. György Attila írt már férfiakról is, nőkről is, most macskákról szeretne, „mert az is van olyan fontos, mint a politika”. Demeter Szilárd a székely besúgók életére, történetére és nyelvezetére kíváncsi - még nem biztos, hogy regény lesz belőle, de valami írás biztosan.
Gál Zoltán