Batizán Attila, az Erdélyi Ifjúsági Keresztény Egyesület elnöke már teológusként a szórványban élők szolgálatára készült. „Abból a szeretetből és nyitottságból táplálkozok ma is, mikor tömbmagyarságban élőket szolgálok, amelyet a szórványban élő magyaroktól kaptam. Arra buzdítok mindenkit, hogy a maga szakmájában, ha teheti vállaljon olyan munkát amelyet a szórványban is lehet végezni az ott élőkért.” – mondta el az IKE-elnök a Kós Károly sátorban sorra került Szórványban élni – tudatos tervezés, lehetőségek című előadáson.

   Gergely István Tiszti, a Csibész Alapítvány nézeteit és gyakorlatát ma is sokan kritizálják, ám rendületlenül vallja, hogy az erdélyi szórványkérdést az átcsoportosítás oldja meg rövidtávon. Mint mondja, szülőfalujában, a mezőségi Vicén úgy igyekezett megoldani, hogy moldvai csángó családokat telepített át a faluba. Belátja, hogy az áttelepítések csak ideiglenesen oldják meg a szórvány problémáit, ám a moldvai csángók értékeit csak így lehet eredményesen átmenteni az összmagyar kultúra számára.

   Kolozsvári Tibor, a tusnádfürdői Szent László Gyermekvédelmi Központ vezetője szerint a több egyházi felügyelet alatt álló gyermekotthonok lakóit kell a különböző magyar települések számára megtartani, hogy ott alapítsanak családokat és jövőt maguknak és a magyar közösségnek.

   A probléma égető és sürgős megoldásra vár, ebből kifolyólag is a szórványért felelősséget vállalóknak olyan személyiséggel kell bírniuk, mint a hajdani prófétáknak: tisztánlátó, tenni akaró és tudó, hivatástudatból cselekvő emberekre van szüksége a szórvány lakóinak.

Sipos M. Zoltán