Így nem olvastam sem a transindex.ro, sem a manna.ro aktuális megaszondóinak Tusványosról gányolt fanyalgó cikkeit, miért is olvastam volna azokat, amikor a skandináv krimik sokkal, de sokkal jobban meg vannak írva, ülnek a skandinávok a hosszú télben, csavarodnak befelé magukba, oszt' ez lesz belőle, izgalmas krimi.

Olvastad, kérdik tőlem vájtszemű barátaim Tusványoson, a vájtszemű barátaim sajtótükör által homályosan látnak, mit, kérdem én, hát hogy mit gányolt össze Tusványosról  Sipos Zoltán a Transindexen, illetve Szigeti L. Péter a mannán. Nem olvastam, mondok, Sipike apaklubos posztjait szoktam követni a Facebookon, az elég érdekesnek tűnik, kisapák Kolozsváron, van benne élet. Hogy mit gondol Tusványosról, az nemigen érdekel, amíg - példának okáért - nem gondol valamit az RMDSZ ifjúsági tagozata, a MIÉRT által szervezett EU-táborról, mondjuk, ha már az a baja, hogy nincsenek románok Tusványoson, akkor miért nem kérdez rá arra, hol voltak a fehérek között európaiak az EU-táborban, hasonlók, szóval Sipike publicistaként büllög, félkarú véleményórjás, amivel alapvetően nincs is baj, ha kettőnket összetámasztanának, talán megállnánk a lábunkon, mert én sem vagyok független, az objektív igazság birtokában kinyilatkoztató kritikus értelmiségi, no de én nem is szokok abból a pozícióból írni mostanság, és ez lényeges különbség.

Szigeti L. Pétert viszont néha elolvasom, ritka példány, reggelente még saját magát is gyanakodva vizsgálhatja a tükörben, mert ő már ennen nézőpontjától is független, sajtószabaccságharcos az ég vizében. Az eddig számomra nem derült ki, hogy mit akar, hogy nézne ki az általa vágyott szép, új világ, az ellenben biztos, hogy a meglévő konstrukció a minden világok legszarabbika, úgy rossz, ahogy van, mindenki hülye, csak ő helikopter. Hát, ez bizony egy idő után unalmassá tud válni, érdemi kritikának egy kissé kevés, ha valaki mégoly vitriolosan is Nagymagyarország-matricát vizionál Csürdörmögő helyére, próbáljátok ki, üljetek le a Gyöngyvirág teraszára, nézzétek a lassan benépesülő tábort, és utána kötelességtudatból igyekezzetek figyelni arra, amit Szigeti L. Péter a saját szemüveglencséit bámulva ideszösszen. 

Nem megy. Én is felálltam vájtszemű barátaim mellől, sajtótükör helyett sört javalltam nekik, attól szintúgy homályos, de legalább szebb lesz a világ, és szúrópróbaszerűen megkérdeztem néhány érkező táborlakót, olvasták-e Sipike és Szigeti L. Péter fanyalgásait, tudják-e, hová jöttek. 

Kicsit hülyének néztek, miért kellett volna ők ilyesmit olvassanak, a programfüzet, az más, annak van értelme, milyen a zuhanyzó és hány lej a csapolt sör, ezek a releváns kérdések, ott álltam a kavalkádban hülyének nézve, és éreztem, hogy a táborlakóknak igazuk van, tényleg nem vagyok normális, hogy a barátaim unszolására kinti történeteket olvasok, miközben Tusványoson zajlik az élet, a zuhanyzót tusolónak hívják, és valami nyugodt derű lengi be a világ közepét. Engem is beszippant lassan a minden évben bekövetkező ősnemzés, eddig tartott az erőfeszítés, amivel ellenálltam Tusványos csábításának, vájtszemű barátaim is megnyugodhatnak, hogy valaki válaszolt a sajtószabaccságharcos független véleményvezíreknek. De őszintén megvallom, engem addig sem érdekelt ez az egész, amíg bezongoráztam a fentieket, Tusványos feltölti a szemet, remélem, a táborlakók ezt sem olvassák, nem ér meg ennyit e fölös szájkaraté.

Sipi, Szigeti L., jertek le Tusványosra, a Gyöngyvirág teraszán nevet adunk mindenkik verébnek, a teremtés jó mulatság.

Demeter Szilárd