... és épp most vették el az áramot másodjára és se internet, se Longerstep a kisszínpadon, csak a sötét és a közönség ordibálása, hogy húúú és hogy Longerstep, de aztán egyszercsak visszatér a lélek a kábelekbe, és újra felriadnak a medvék, mert a műsor folytatódik. 

Baricz Gergőnek tovább lobog a haja beazonosítatlan fuvallattól, és egy filozófusnak még mindig baromi "rossz az ágyban egyedül". Ezé' nincs is ott, hanem a koncerten, haha. Az egyik például kesztyűs kézzel keni a basszust; mellette átszellemült ábrázattal veri a kolléga. A billentyűket. Rendezői jobbra a színpad túloldalán Rolling Stones pólós csávó gesztikulálja szájmozgással a szólógitár kottáját, míg színes reflektorfény veti szikráit a dobos bőrös koponyájára. A 24 éves (pasas) szőkeség meg vadul sikítja a felhördült érzelmeket dalban, hogy "van a világ, meg vagy egymagad", dehát "kit érdekel, hogy odakint mi van", ha minden – lehetőleg méghosszabb – lépéssel előrébb jutunk a világban, hát meg főleg az estében.

Odakint egyébként (koncerttel párhuzamosan) megjelenik egy mentő is, na dehát istenem, mit bámészkodnak már az emberek, a színpadon is megénekelték, hogy a "költő halott". A művészetnek pedig itt van vége.

A koncertnek is. Joccakát!

 

Szöveg: Ozsváth Zsuzsi

Fotó: Józsa Levente