Számottevő érdeklődés övezte péntek délután a Lőrincz Csaba-sátorban Az Európai Unió és a regionalizmus címmel megrendezett műhelybeszélgetést.
Borbély Zsolt Attila, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke bevezető gondolataiban kifejtette, eddig az Európai Unióval kapcsolatban háromféle hozzáállást tapasztalt: a radikális jobboldal teljes szembeszegülésének politikáját (ami megítélése szerint akár katasztrófával is végződhet), a globális háttérhatalom kirakatintézményének gátlástalan kiszolgálását (amelynek bukása 2010-ben következett be), és a (jelenleg gyakorolt) kárpát-medencei nemzetegyesítéssel párhuzamos, módszeres szuverenitástágítást.
Sabin Gherman, a Pro Transilvania Alapítvány elnöke szerint előbb saját hibáinkat kell belátnunk. Hogyan várhatjuk Bukaresttől, hogy elismerje Erdély unióját, miközben mi magunk magyar és román Erdélyről beszélünk? – tette fel a kérdést. Dél-Tirol példáján keresztül érzékeltette: az autonómia önmagában ugyan nem jelent jólétet, de szerves feltétele annak. Leáldozott a politikai érvek időszaka, helyette a diverzitás és a hagyományok hangsúlyozásán keresztül kulturális érvekre volna szükség. Ne ragadjunk bele a huszonöt év történetébe, hanem cselekedjünk – üzente a hallgatóságnak.
Marc Gafarot i Monjo, a Katalán Demokratikus Konvergencia Párt külügyi kabinetvezetője szerint azokat a közös kiindulási pontokat kell keresni, amelyekben a magyar és román erdélyiek vágyai megegyeznek. Néhány évtizede még a katalánok sem merték kimondani függetlenségi igényüket, mára azonban ez megváltozott: felmérések szerint túlnyomó többségük (kb. 80 százalékuk) kiáll az önálló állam gondolata mellett. A civil társadalom és az önkormányzatok szorosabb összefogásával az erdélyiek is elérhetik kitűzött céljaikat.
Szilágyi Ferenc, a Partiumi Autonómia Tanács alelnöke a partiumi helyzet ismertetésén keresztül ragadta meg a régióképződés három alaptételét. Nézete szerint térszerkezeti kapcsolatokra van szükség, egyfajta összekötő hálózatra, ezen belül formálódó központokra (vonzáskörzet és annak határa), illetve az identitás tisztázására (aminek kettős természete, hogy egyszerre elválaszt és összeköt). Partium régió előnyeiként egyedülálló geostratégiai helyzetét nevezte meg (távolság a román központtól, többszörös belső határ, gyengülő nyugati államhatár, olyan határon átnyúló vonzáskörzetek, mint Nagyvárad vagy Debrecen). Fékként a gyenge regionális öntudatot, a bietnikus (kétnemzetiségű) jelleget és a párhuzamos identitásokat emelte ki. Az egymásra utaltság és segítségkérés „háromlábú székének” elemei közé pedig – az erdélyi magyarokon és az anyaországon kívül – inkább sorolja a Sabin Ghermanhoz hasonló, erdélyi román regionalistákat, mint az Európai Unió bármely bizottságát.
Andrea Carteny, a Sapienza Egyetem Kelet-Európa történetkutatója szerint Románia messze nem tart ott a föderáció elfogadásának tekintetében, mint például Spanyolország. Az autonómia megvalósítását demokratikus folyamatok eredményeként helyi szinten megfogalmazódó szükséglet-meghatározásként definiálta. Záró gondolata az volt, hogy tagadhatják ugyan a politikusok, de történelmi múltjával és hagyományaival „Székelyföld igenis létezik”.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke rámutatott, hogy hajlamosak vagyunk az Európai Unió egyes intézményeit megszemélyesíteni, ez azonban téves hozzáállás. Huszonhét ország szerződéses viszonyáról van szó, amit rendeletek és határozatok irányelvei vezérelnek. Szerinte az EU-s csatlakozás Székelyföldnek kifejezetten ártott, a kohéziós politika eszközeit az erdélyi magyar kisebbség ellen alkalmazó tendencia tovább nem folytatható – jelentette ki.
Kővári Gyöngyi Krisztina
Fotó: Vessey Endre