Táncoltam az asztalon. Majd hirtelen megálltam és megállapítottam, hogy a Csűr a legjobb. Elmondtam ezt a mellettem táncoló úriembernek is. Helyeslően bólogatott és igazat adott.
De miért is olyan jó?
A tömeg miatt? Szardínia effektus. DE nem baj, lényeg, hogy a Csűrben vagyunk. Az a fontos, hogy ÉN bent vagyok.
Aki táncolni szeretne, az nem tud, mert nincs hely, vagy - és szerintem ez a legdühítőbb -, jönnek-mennek az emberek. Van, aki kifele igyekszik, mert nagyon meleg van, mások épp erre a melegre vágynak, mert kint megfagytak.
A zene sem különösebben katartikus: magyar, angol agyonjátszott slágerek, de mindenki tombol, táncol, ahol épp helyet kap.
Elfogult vagyok, mert nekem a Csűr a legjobb. Úgy, ahogy nincs Tusványos Role-koncert nélkül, nekem sincs Tusványos reggelig tartó Csűr buli nélkül. És az asztalon táncolva csak azt veszed észre, hogy virrad. (Mateiu Kata)