Elkobzott műkincseink, levéltári javaink nyomában

   Hölvény György magyarországi államtitkár szerint könnyebb az egyházi javakat visszaszerezni, mint azokat célszerűen használni. Hegedűs Gyöngyvér, a Római Katolikus Főegyházmegye egyházművészeti referense ismertette a katolikus egyházi javak jelenlegi helyzetét, az okiratok, anyakönyvi kivonatok visszaszolgáltatása mellett olyan műtárgyak visszaszolgáltatására várnak, mint egy tizenhetedik századi aranykehely, vagy hasonló korú püspöki aranylánc.

   Sok esetben nem látjuk a digitalizációban rejlő lehetőségeket, papírért harcolunk, mikor a múltunkat őrző adatok, digitális formában is értékesek lehetnek. Fehér Attila,  a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház főtanácsosa elmondta, egyházuk valamivel szerencsésebb helyzetben van, levéltáruk szinte teljes egészében megvan, és a többi értéket is igyekeznek – ha másképp nem fényképezőgépekkel – digitalizálni, mely példa lehet a többi egyháznak is.

   Állandó harc folyik a visszaszolgáltatásokért, de sok esetben megfeledkezünk arról, ami már az egyház tulajdonában van. Nem egy olyan esetről hallani, amikor értékes műkincsek és okiratok tűntek el és mentek tönkre, mert a tulajdonosuk nem tudta felmérni értéküket. A restitúciós erőfeszítések mellett érdemes lenne időt és energiát fordítani az egyházi alkalmazottak ezen a téren való képzésére is, hogy ne pincékben porladjon szét történelmünk – fogalmazódott meg a beszélgetés során.

   Ősz Sándor Előd, az Erdélyi Református Egyházkerület levéltárosa szerint eljön az az idő, amikor az állam belátja, hogy számára nem hasznos ezen értékek visszatartása. Fel kell készülni erre az időre, hogy akkor majd kellő minőségben tudjuk tárolni értékeinket. Ebben kérhetjük a magyar kormány segítségét –– tette hozzá a levéltáros.

   Összefoglalva, az erdélyi történelmi egyházak célja a levéltári kincsek minőségi tárolhatósága, kutathatósága és a közösség előtti nyilvánossága lenne.