Kárpátokkal korlátolt közszolgálat

A legtöbb szó arról esett, hogy a Kárpát-medencei tudósítói hálózat hogyan halt el, miért nincs összmagyar közszolgálatiság és hogy a Duna Televízió sem tölti be a nemzet adójának szerepét. Szalai Annamária elsősorban a pont az előadás idejében országgyűlési végszavazásra kerülő médiatörvény által kialakított új közszolgálati rendszerről beszélt (sokkal kisebb, közös tulajdonosi testület a közszolgálati médiumok felett, szétválasztott vagyonkezelés és a műsorgyártás, ilyesmik), amitől azt várja, hogy a Marosvásárhelyen élő magyarokat épp úgy szolgálja, mint a zalaegerszegieket. A vajdasági Bodzsoni István szerint az állami tévék kisebbségi műsorai nézhetetlen idősávba kerülnek és a magyarországi közszolgálati adók sem elégítik ki a határon túli igényeket, pedig szerinte 75-85%-ban a televízióból tájékozódnak az emberek (ami azért erősen eltúlzott becslésnek tűnik – a szerk.). Maksay Ágnes kolozsvári rendező a közszolgálat fontos feladatának nevezte az álromantikus Erdély-kép felszámolását, illetve a magyar-román vagy éppen a magyar-szlovák párbeszéd lehetőségét is, például egyes műsorok teletextes feliratozásával. Boros Zoltán szerint a magyar nemzet továbbélésének kulcsa az anyanyelv használata, aminek az egyik fő terepe a média. Úgy látja, hogy a Duna Televízió a dilemmák tévéje, ami nem tudta eldönteni, hogy se azt, hogy kulturális vagy nemzeti televízió-e, se azt, hogy kihez szól. A panel kakukktojásaként Jonathan Horsman a brit média Magyarország-képéről beszélt. Idei megfigyelései alapján Magyarország elsősorban az írott (nyomtatott vagy online) sajtóban téma, a televíziók és a rádiók nem nagyon foglalkoznak vele. A hírekben a hírügynökségi források, elsősorban a Reuters, AP és Bloomberg dominálnak. A választásokig tartó időszakban leginkább a magyar költségvetés állapota és a Jobbik-jelenség foglalkoztatta a briteket, míg az új kormány felállását követően az IMF-tárgyalások, a bankadó és természetesen az állampolgársági kérdés kapott nagyobb figyelmet.

TuRuL_2k2