Nomen est omen - ez többszörösen igaz a zenekar esetében, a közönségtalálkozó ugyanis bizonytalanul, jelentős késéssel indult, de mindannyiunk örömére annál sziporkázóbb beszélgetés kerekedett ki belőle.
A kötetlenség és az improvizáció mondhatni lételeme a zenekarnak. Állításuk szerint ritkán próbálnak, a koncertekre "vétek" előre készülni, úgy zenélnek, amilyenek ők maguk is: sokszínűen, spontánul, kreatívan. A tagok mindegyike más zenekarokban is játszik, de 2003 óta együtt is vacsoráznak. Lemezük a közeljövőben várható, talán bekerül a fa alá (az nem tisztázott, hogy a karácsony, vagy pedig a májusfára gondoltak-e.)
Varga Livius nagymamája (!) szerint a zenélés olyan, mint a kutya vacsorája - innen a zenekar neve. Valamit tudhat a nagyi! (Szöveg: Simó Veronika, Fotó: Mohácsi László Árpád)