Idén Tusványos a világ közepe. Azt nem kérdeztük meg, ki honnan érkezik, de az mindenkinek egyértelmű: egyre többen vagyunk.
Az érkezők külőnböző járművekkel, ki autóval, ki vonattal, sőt van aki a motorbiciklijével foglalja el a teret. Láttunk már autóbusszal begördülőket a camping fele vezető poros utcán, viszont azon mindannyian meglepődnénk, ha valamelyikünk helikopterrel vagy az Olton csónakázva érkezne.
És ha már megérkeztünk a világ közepére, helyet kell foglalnunk. Persze, azok, akik táborozni kívánnak. Itt is különböző alternatívák között válogathatunk – ha találunk még szabad helyet.
Ahhoz, hogy faházikóban hajthassuk nyugalomra megfáradt fejünk, idejében fel kell kelnünk, legalább az év elején, talán korábban. A sátortáborban más a helyzet. Itt mindig akad hely még egy sátornak, ha nem, akkor szorítunk. Csak a belépőnket kell kifizetni napjára, vagy éppen egész hétre. Sátrunk, tudjuk, biztonságban van, hisz őrzik őket, és a világ közepének a közepén lehetünk.
Választhatjuk azonban az almafák árnyékát is a tusványosi táborozáshoz, kedves nénik és bácsik udvarán. Itt kevesebbért „bérelhetünk” helyet, kétszer olyan szorosan helyezkedhetünk sátrainkkal.
Mindkét sátortábornak megvannak az előnyei és hátrányai. Ami az első napot illeti, levonhatjuk a tanulságot: ha az almafák és kertek tövében kívántok sátorozni, már csak sajnálkozó házigazdákkal, ide-oda támolygó vidám tusványosolókkal találkozhattok. A sátortábor viszont még várja további lakóit…
Tüci, Tusványos Press